Aki diktálja az iramot: Lajkó Csaba, a magyar ultramaratonista

Lajkó Csaba éppen túl van az idei Sparthatlonon, illetve iramfutó volt a Budapest Maratonon, volt miről mesélnie. Bónusz: Futás tízparancsolata!

Lajkó Csaba (Nutrend Team), akit a futótársadalom Pecsenye néven ismer, hazánk egyik ultrafutója, aki a tavalyi szezonban  a 12, majd 24 órás futás országos bajnoka volt, és utóbbi pályacsúcsa világ szinten a 10. legjobb eredménynek számított. Pecsenye egyébként 49 éves, és „civilben” a székesfehérvári Vörösmarty Könyvtárban dolgozik rendszergazdaként. Néhány évvel ezelőtt láncdohányosként még 100 kilót nyomott, de gyógyszerek helyett a futást választotta, és az utóbbi 6 évben olyan komoly tapasztalatra tett szert, hogy elmondhatjuk: tőle mindent megtanulhatunk, amit a futásról tudni érdemes.

Tavalyi sérülésed ellenére indultál a Spartathlonon. Melyek voltak a legszebb, és melyek a legnehezebb pillanatok?

A tavalyi Spartathlon után úgy gondoltam, hogy az idén nem indulok. Úgy éreztem más kihívást kell keresnem, amit meg is találtam a 6 napos versenyben. De mikor megnyílt a nevezés és a kvalifikációm szerint biztos indulónak számítottam, úgy döntöttem, hogy “bosszút” kell állnom. Tehát neveztem, és úgy döntöttem, hogy bármi is lesz, mindenképp megcsinálom. “Az út, ami boldoggá tesz, nem a végcél." Ez volt a szlogenem, ennek a tudatában készültem. Leonidász király nem adta azért könnyen meg magát, a “bosszúért” rendesen meg kellett “szenvednem”. Gyakorlatilag 70 kilométertől kezdődtek a nehézségek, először egy hosszú holtponttal, majd egy fél tenyérnyi hólyaggal a talpamon kellett megküzdenem. És bár nagyon fájt, talán egyszer fordult meg a fejemben, hogy kiszállok. Inkább attól féltem, hogy a furcsa mozgásom miatt valamelyik orvos kivesz a mezőnyből. A legszebb pillanat a befutó volt, hiszen Kreidl Csabával és Török-Illyés Lászlóval egy hármas magyar befutó lett.

Jövőre is indulsz?

A jövő évit biztos, hogy kihagyom. Pár év múlva még egyszer visszatérek, hiszen az öt teljesítés szebben hangzik, mint a négy. :)

Lajko_Csaba_tempo.jpg

Ikonikussá vált kép: Pecsenye a budapesti maratonistáknak "diktálja a tempót"

Hétvégén futottál a 30. SPAR Marathon Budapest Fesztiválon is. Mesélj az eseményről!

Nekem ez egy hatalmas élmény. A verseny előtti napon van a tésztaparty, ahol sok ismerőssel találkozhatok, megbeszéljük az elmúlt időszak élményeit. A verseny napján mindig izgatottan készülődöm. Mivel iramfutó vagyok, a fő célom nem a lehető legjobb eredmény elérése. A mezőny végén indultam barátommal, szigorúan meghatározott tempóval. A mezőny nagy része igazi örömfutást mutatott be, igaz a vége fele már láttunk megfáradt és elgyötört arcokat is. De azt gondolom, hogy a befutás öröme mindenkit kárpótol.

Ha jól tudom, itt történt, hogy valaki a veled készült motivációs videónkra hivatkozva futás közben leszólított. Hogy is történt ez?

25 km-nél járhattunk, mikor egy srác mellé értem. Megismert, elkezdtünk beszélgetni. Akkor mondta, hogy Ő 90 percnél még nem futott többet, és a verseny előtt megnézte a videót. És szépen, ügyesen felmondta a “leckét”.

Ha szeretnéd komolyan venni a futást, a videóból a megfelelő edzésterv kiválasztásától, a helyes étrenden át az étrendkiegészítők helyes használatáig sok hasznos információt találhatsz!

 

Mit jelent számodra iramfutónak lenni?

Immár harmadik alkalommal lehettem 5 óra 30 perces iramfutó. Először Máténé Varju Edittel, majd kétszer Mark Markovics barátommal. Azt tudni kell, hogy az 5:30-as idő az a szintidő, amikor utánunk már csak a záróbusz jön. A feladatunk a megfáradt futók segítése, támogatása, ami tud nagyon hálás feladat lenni, de nagyon fájó is. Hiszen ha egy futó lemarad és felveszi a busz, akkor olyan mintha egy tűt szúrtak volna a szívembe. De 40 km után elengedni őket, hogy innen már ünnepeljen, ünnepeljék… Ez viszont csodálatos érzés. Nagyon jó dolog segíteni, megéri olyan hosszú időt tölteni a versenyen.

Mit kezdesz a monotóniával?

A monotónia a körpályás versenyekre jellemző. Sokan nem szeretik, én viszont nagyon kedvelem. Legyen szó 6, 12, 24, 48 órás versenyről, vagy akár egy 6 naposról. Szeretem, mert sűrűn találkozom a pálya szélén levő szurkolókkal, akik lelkesítenek, biztatnak. A versenyzőkkel is sűrűn találkozom, kerülgetjük egymást, néha elbeszélgetünk egy kicsit. Persze van, amikor magamba fordulok, ilyenkor nem lehet hozzám szólni, általában zenét hallgatok.

Szerinted hogy szólna a futó tízparancsolata?

Nem könnyű kérdés, de megpróbálom összeszedni. Legyen tíz, nem feltétlenül fontossági sorrendben, bár igyekszem előre venni a legfontosabbakat:

  1. Minden versenyre alázattal készülj
  2. Tiszteld a távot, amire vállalkozol
  3. Tiszteld a versenytársaidat, a szurkolókat, a szervezőket
  4. Csak felkészülten állj a rajthoz
  5. Reálisan mérd fel a képességeidet, úgy válassz versenyt, így nem okozol magadnak nagy csalódást, ha netán nem sikerülne
  6. A frissítés nagyon fontos, az edzéseken azt is gyakorold
  7. A céljaid eléréséhez szükség van a lelkiismeretes felkészüléshez, az edzéseket ne hanyagold, ne keress kifogásokat, ha nincs kedved kimenni.
  8. Nem elég fizikálisan felkészülni, fontos hogy fejben is erősítsd magad.
  9. Ne félj a kudarctól. Benne van a sportban, tanulj belőle és lépj tovább
  10. Fuss örömmel, felszabadultan, élvezd a futást. Persze nem mindig van így, de a befektetett munka megtérül!

LCS2.JPG

Hogy néz ki a felkészülésed? Mennyit készülsz külön egy-egy versenyre? Vagy egyszerűen igyekszel szinten tartani magad?

A felkészülésemben nincs nagy különlegesség. Futok, mert szeretek futni, nincs edzéstervem. Van, amikor futás közben döntöm el a távot, a tempót. Azért hetente egyszer-kétszer tartok gyorsító edzéseket, illetve hétvégente a hosszú futások nem maradhatnak el. Külön a versenyre nem készülök, de a verseny előtti hetekben sokszor lejátszom magamban a távot, a frissítést, az iramot. Nem elég a fizikai felkészülés, mentálisan és fejben is edzeni kell.

Mennyire fontos a helyes táplálkozás és a táplálékkiegészítők?

Igyekszem helyesen táplálkozni, fontos a megfelelő fehérje, szénhidrát, vitamin, ásványi anyag utánpótlás. Megpróbálom így felépíteni az étkezésemet, de időnként szívesen elcsábulok, süteményre, csokira. Igaz, a sok-sok elégetett kalória után, lelkiismeret furdalás nélkül teszem meg eme bűnözést. Vallom, hogy a táplálékkiegészítők nagyon fontosak a sportban (persze ez nem jelenti azt, hogy helyettesítik a helyes táplálkozást). A mai élelmiszereknek már nem olyan magas a vitamin- és ásványianyag-tartalma, mint régen. Az edzések és versenyek során sokat veszítünk belőlük, ezeket már csak a kiegészítőkkel tudjuk pótolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, alapban elég egy multivitamin, c-vitamin, aminosav, magnézium, fehérje. Persze lehet fokozni, olyan dolgokra gondolok, mint az ízületvédők, a regenerálódást elősegítő szerek. A felkészülésben és a verseny során nekem sokat segítettek a NUTREND termékei. 

Online edzésnaplódban azt írod, kiszállsz a mókuskerékből, és megpróbálod megtalálni az arany középutat. Hogyan tervezed?

Hat éve futottam először Ultratávot. Csodálatos sport, egyszerűen imádom. Nagyon sok szépet kaptam tőle, rengeteg helyen futhattam, sok remek embert ismerhettem meg. Okozott csalódást és fájdalmat is, ezekből sokat tanultam és igyekeztem túllépni rajtuk. Sok versenyen indultam, talán nem vagyok nagyképű ha azt írom, hogy benne voltam a Top10-ben Magyarországon, az eredményeimre büszke lehetek. Viszont most úgy érzem egy kicsit pihennem kell. Kevesebbet futok, kevesebb versenyen indulok. Több időt szeretnék szentelni az Életnek, több figyelmet szeretnék fordítani a szeretteimre. Vannak az életnek olyan dolgai, amire kevesebb idő jutott, ezt most pótolni szeretném.

Az elmúlt évek során számtalan jótékonysági futást szerveztél adománygyűjtés és figyelemfelhívás céljából. Azért ezt folytatni fogod?

Szívem csücske az országjáró jótékonysági futások. Eddig kilenc alkalommal szerveztem különböző célokra ilyen megmozdulásokat. Minden évben egy lelkes kis csapat útra kelt, hogy fussunk és segíthessünk. Ilyenkor az érintett településeken nagyon sokan becsatlakoznak, sokan segítenek. 2016-ban egy hétre megint nekiindulunk. Nagyon szeretném, ha újra sokan beterveznének maguknak egy forró nyári hetet. A szlogen ismert: “Futunk, hogy segíthessünk, mert a láb mindig kéznél van”...

Kövess minket Facebookon is!
https://facebook.com/muscleandfitnesshungary