Erőemelés
POWER BLUES
SORSTÁRSAK ÉS SPORTTÁRSAK
Amikor ez a riport készült, még egyikünk sem sejtette, hogy megjelenésekor minden itt leírt mondat másképp cseng majd. Az optimizmusból kilátástalanság lesz, az örömből gyász. Mert az adatott, hogy, az alábbi sorok olvasásakor, főszereplő mesebeli óriásunk már másik dimenzióból mosolyog ránk, odafentről vigyázva lépteinket. Hogy mégse legyünk teljesen elveszve, még most is gondoskodik rólunk. Odaátról szavai próféciává emelkednek, visznek, visznek előre. Úgy, ahogyan Ő akarja.
Nem, nem Sitkén a Bill koncerten. Nem is a Csillag borozóban. De Las Vegasban a Riviéra Hotelben. Amikor nem sikerült az arany, másnap elindult RAWosan a ruhások versenyén. Páros lábúak közt, egy lábbal. És úgy megnyerte, mit a huzat. Ott tudtam meg mi az erő. Ez Ő! Ozy
És ez csak a fekvenyomó énje. Mert Para- Strongmanben is kétszeres Világbajnok. Szkanderben a világbajnoki címen kívül már mindent elért. Többek között az örökös magyar bajnok cím is az övé. Szabó Ozor Jánossal beszélgetünk.
Hogyan lett belőled a rocky világ prófétája?
Nem vagyok én próféta. Miket beszélsz? Egyszerűen teszem a dolgom a világban. Nekem a sport jelenti a kiemelkedést. A sport adott lehetőséget a teljes élethez. És, ha már egyszer így alakult, mert így alakítottam, éltem is a lehetőséggel. Küzdöttem, harcoltam, bizonyítottam. És ezt meg kell osztanom másokkal is. Mert hiszem, hogy mindenki képes rá. A rocky csapatommal, teszünk mi rá, hogy kivel, hogyan bánt el az élet. Kinek mije hiányzik, kerekesszékben éli az életét. Világéletemben lázadtam a tehetetlenség és búbánat ellen. Már 25 éve annak, hogy bizonyítunk rockys módon. Vannak nagy öregjei a csapatnak, akik még ma is aktívak. Tóth Pisti, Bolgárfalvi Béla bácsi, Szávai Csabi . Igazi példaképek mindenki számára, hiszen ők sohasem adták fel. Nekik is köszönhető, hogy megyünk tovább. Vidáman, motiváltan, akarattal teli. Nem hiszem, hogy prófétának kell lenni ahhoz, hogy 25 év után is lelkesedj valamiért és összefogj egy csapatot, amiben hozzád hasonlóan sikerekre vágynak a társak.
Mi a jelenlegi titulusod a rocky sportban?
A para szkanderben én vagyok a szövetségi kapitány. Para strongmanben egyenlőre versenyzői mivoltomban tündökölök, de a közeljövőben, Darázs Ádámmal tervezünk egy para tehetségkutató versenyt és ezzel utat nyitunk ennek a sportágnak is hazánkban. Fekvenyomásban a para fekvenyomó válogatott edzője, valamint a Power Station egyesületünk vezetője vagyok.
Milyen eddigi eredményekkel büszkélkedhet a csapatod?
Talán furcsán hangzik, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy minden verseny úgy kezdődik, hogy besántikál rocky csapatunk és a sporttársak özöne azonnal eláraszt minket üdvözléssel, öleléssel. Ma már nem kezdődhet úgy komolyabb power rendezvény, ahol nem vagyunk ott. Óriási harcok, küzdelmek, sikerek szegélyezik eddigi utunkat. Ha mindenképpen ki kell emelni sikereket, akkor talán a legnagyobb a 2016-os riói kaland volt. Amikor is három saját nevelésű versenyzővel indultunk a Paralimpián. Aki esetleg nem tudná ez az Olimpia számunkra. Mezei Kati kilencedik, Sztanó Gyurika nyolcadik lett. Tunkel Nándi pedig bronzérmével tette fel a koronát csapatunk teljesítményére. Ez az eredmény komoly elismeréssel járt és ez nagyon fontos volt nekünk. De én ugyanúgy tudok örülni egy területi versenyen elért második helynek is, mert tudom, hogy az a srác mennyit tett bele ebbe az eredménybe.
Fekvenyomás, szkander, strongman. Ezeken kívül is nyomultok?
Igen, például tőlünk indult Harnos Kristóf is, aki kezdetben fekvenyomással próbálkozott és később teljesedett ki a testépítésben. És Bók Lacika kerekes székes maratoni futó, aki szintén az egyesületünkből nevelődött ki. Remélhetőleg ő is ott lesz Tokióban a Paralimpián, velünk együtt. Mindig vannak tehetségek, akiket megpróbálunk minden formában támogatni.
Jelenleg milyen helyzetben van a parasport?
Mint minden sportban, nálunk is folyamatos változások vannak szövetségi szinteken. Én ezzel annyit foglalkozok, amennyit nagyon muszáj. Nem nagyon szeretem, ha ésszerűtlen politika kerül a sportba. Sokkal inkább az éppen aktuális feladatok foglalkoztatnak. Edzeni kell, versenyezni kell, sikerélményt kell adni azoknak, akik vállalják a felkészülés nehézségeit. Talán, ami lehetne jobb, az a második, harmadik vonal elismerése. Mert, azok is fontosak, akik még nem tartoznak a legjobbak közé. Nekik is járjon a taps és akkor biztosan ők is még többre, még jobbra törekednek.
Kik a legjobbak a csapatodban?
A legjobb eredményünkkel Tunkel Nándor büszkélkedhet. A riói Paralimpia bronzérmese. Női vonalon Mezei Katalin a királynő. Lassan negyven éves, de szinte rendületlenül képes versenyről versenyre fejlődni. Nem ismer korlátokat, határokat a sportban. Sztanó Gyurika junior világbajnokunk, aki már a felnőtt mezőnyben is bizonyít. Stadler Tamás hatalmas ígérete a sportágnak. Kerekes székes sportoló lévén nyolcvan kilós testsúllyal már 160 kilónál jár.
Milyen feladatok várnak rátok az idei verseny szezonban?
Júliusban nagyon fontos versenyünk lesz Kazahsztánban, hiszen ezzel kvalifikálhatjuk magunkat Tokióba, a Paralimpiára. Óriási küzdelem várható, hiszen országonként három ember is indulhat minden súlycsoportban. Mi négy sportolót delegálunk. Mezei Kati, Engelhart Kati, Sas Sándor és Sedric Watchou fogja képviselni a magyar színeket. Egyébként nem lenne sok versenyünk az idei szezonban, de én úgy intézem, hogy a lehetőségekhez képest elinduljunk mindenhol, ahol lehet. Természetesen a Profi Erőemelő Liga hazai és nemzetközi versenyein mindenképpen, de kisebb viadalokon is nevezem a versenyzőinket. Szeretem, ha több erőpróba is lehetőséget ad, hogy a kellő rutint megszerezzék a sportolóim.
Miben különbözik egy para sportoló felkészülése a többiekhez képest?
Hirtelen rávágnám, hogy semmiben. De merőben más a verseny fekvenyomó pad. Teljes testünk fel kell, hogy feküdjön. Ez egy kicsit más technikát igényel. Ugyanakkor, talán ami különbözik a mi felkészülésünkben és versenyeztetésünkben az a körülmények megteremtése, hogy edzésre, versenyre járhassunk. Ez egy kicsit komplikáltabb nekünk. De nem akarok nyafogni. Megoldjuk és kész! Örülünk, ha edzhetünk! Örülünk, ha versenyzünk! Las Vegasba is eljutottunk. Nem kis felkészüléssel és szervezéssel. De ott voltunk. És, ha már ott voltunk nyertünk! Gyermekem édesanyja ott lett világbajnok és én is a végére bekasszíroztam az aranyat a szuper nehézsúlyban. Nem kell mondani neked milyen hatalmas élmény volt, hiszen te is velünk voltál, kiüvöltötted a sikert! Visszatérve az eredeti kérdésre, nem hiszem, hogy a fenti különbségeken túl számottevő eltérés lenne a rocky és nem rocky versenyzők felkészítésében. A megfelelő táplálkozás és táplálék kiegészítés nálunk is nagyon fontos. A súly az ugyanúgy súly, amit ki kell nyomni. És ki is nyomjuk! Szépen, szabályosan, ahogy kell.
Téged is látunk még újra versenyezni?
Valóban, kissé gyengébben adtam elő az utóbbi időkben, de egyáltalán nem gondolok a versenyzői visszavonulásra. Még ebben az évben tervezek egy fellépést Chicago-ban és Orosz Janiéknél Szlovákiában a GPC VB-n. Aztán októberben egy szkander Világkupa vár rám a Judgement Day Budapesten. Novemberben Romániában lesz a szkander VB. Nagyon jó lenne ott lenni és persze végre valahára a világbajnoki címet megszerezni. Az Arnold Sportfesztiválon van már Strongman a rockysoknak is. Ez is nagyon vonzó kihívás számomra. Az erősportokon túl is van azért bakancslistám, ami persze sporttal összefüggő. Szeretném végigjárni a Camino-t. Persze egy lábbal nem menne, de egy kézi hajtású kerekesszékkel talán igen. Szóval vannak terveim. Nálam még nem főtt le a kávé.
Hányszor mondják, ó édes otthon… Család mellett, hogyan sikerül a csapatépítés, edzősködés, versenyeztetés? Mi lesz így a gyerekből?
Kis Ozy 5 éves lesz idén. És, ahogy mondani szokták első a család, második a Ferencváros. Büszkén mondhatom, hogy rendezett családi körülményeink vannak. Kicsit vissza voltam fogva eddig ezek megteremtése miatt. De most már a gyerek megáll a lábán és végre visszatérhetek a vér, veríték, könnyek otthonába. Abba a jó kis Nicoflex szagba-krétaporba, ahol úgy szeretem élni az életem. A szülői példamutatás fontos és hiszem, hogy a gyerekeink tőlünk tanulják a legtöbbet. Ozyka ott van velem minden edzésünkön. Csupa élet, csupa mozgás. Lehet, hogy űrhajós lesz, vagy sarkkutató, de az biztos, hogy a vasakat, a Deák Bill bluest és a Motörheadet ő is szeretni fogja.
Mit üzensz a VITAFLEX magazin olvasóinak?
Jaj Istenem, mit is üzenhetnék? Talán azt, hogy senki ne éljen korlátok között! Soha ne csinálja azt, amihez egyáltalán nincs kedve! Még akkor se, ha úgy tűnik, hogy az élet néha erre kényszerítené. Csodálatos dolog a sport, de rendesen kell csinálni. Alázattal kell küzdeni minden pillanatban. Sikereket, kudarcokat jól kell megélni, kezelni. És, ha eljutott valaki a csúcsra, akkor sincs vége. Mert tovább kell adni a tudást, az ismereteket. Mert csak ez az igazi boldogság! És, ha valaki egy versenyen meglátja Ozyt a rockys csapatával, nyugodtan jöjjön oda kicsit dumálni!
Köszönjük a beszélgetést!
Az utolsó mondatot nem tudtam kihúzni a riportból. Mert az nem lehet, hogy amikor a versenyek kezdődnek, a színpad melletti rész, ott, az embergyűrű közepén, az a hely üresen marad. Velünk maradsz mindig. Tanításaiddal. Szellemiségeddel. Örök mosolyoddal.
Írta: Farkas Tamás