Fejleszthető-e az akarat? - A motiváció lenyűgöző élettani háttere

Kíváncsi vagy, mi? Most eláruljuk.

De előbb egy hátborzongató történet. A XIX. század közepén élt egy Phineas Gage nevű férfi Amerikában. Barátai, ismerősei megbízható, keményen dolgozó vasúti munkásként ismerték. Egy napon azonban szörnyű baleset érte. Gage egy szikladarab kirobbantásához készülődött, amikor a lőpor berobbant, és a 6 kilós tömővas egy az egyben keresztülfúrta a koponyáját, mintegy 30 cm hosszan, teljesen szétroncsolva a prefrontális lebenyét. 1 perccel később Gage már beszélt és sétált. Mintegy egyhónapos regenerációt követően fizikailag felépült, de a személyisége annyira megváltozott, hogy a környezete szerint többé már nem volt önmaga. Megbízhatatlan lett, robbanékony és gátlástalan, végül lezüllött, és alkoholista csavargóként végezte. Amennyire ijesztő az eset, annyira érdekes is, hiszen számtalan kérdést felvet testünk egyik legizgalmasabb területével, a homloklebennyel kapcsolatban.

Agyunk prefrontális kérge máig hatalmas rejtély a tudomány számára. Annyi bizonyos, hogy szoros összefüggésben áll a személyiség kialakulásával, felelős az asszociációs és absztrakciós képességekért, szerepe van a döntéshozási folyamatokban, a problémamegoldásban, a koncentrációban, sőt, társas viselkedésünk meghatározásában is. Ami viszont szempontunkból most a legérdekesebb, az nem más, mint hogy az agy ezen homloki területén történik gondolataink és tetteink összehangolása egy-egy cél érdekében. Magyarul: itt születik a motiváció, és itt lakozik az akaraterő.

Láthatóan elfoglalt területről van szó, azaz semmiképpen nem várhatod, hogy a testépítéssel kapcsolatos teendőidet rendszerezze, miközben éppen azzal kötöd le, hogy befizetted-e a számláidat, vagy hogy mikor van a barátnőd szülinapja. A motiváció nyitja tehát nem az adrenalinrohamok mértékén múlik, sokkal inkább azon, hogy képes vagy-e rövid távú célokat kitűzni, és bennük rendszert tartva lépésről lépésre megvalósítani őket. A British Journal of Health Psychology c. egészségpszichológiai tudományos folyóiratban közöltek egy kísérletet, amelyben azt vizsgálták, hogy különböző módszerekkel dolgozó csoportok milyen eredményeket produkálnak egy-egy kitűzött edzésterv megvalósításában. A résztvevő gyúrósok egy csoportja szorgosan vezetett egy haladási naplót az elvégzett gyakorlatairól, míg egy másik csoportjukat az edzés hasznáról szóló olvasmányokkal motiválták. Egy harmadik csoport ugyanazt csinálta, mint a második, azzal a különbséggel, hogy megfogadták, hogy naponta 20 percet edzenek, heti három alkalommal, mindig pontosan ugyanabban az időben.  Kitalálod, mi történet? A harmadik csoport magasan a legjobban teljesített, és mintegy 91%-ban sikerült megvalósítaniuk a kitűzött célt.

És ez miért működik? Ha valamit szokássá alakítasz, az némiképp leveszi a figyelem terhét az agyról, azaz könnyebb dolga van az ezért felelős területnek. A céljaidhoz vezető utat apró lépésekre bontva sokkal könnyebb a koncentráció, és az agyad is könnyebben tesz különbséget fontos és nem fontos között. Ha a célod nem egy távolból nyomasztó lehetetlen feladatként nehezedik rád, hanem beépül a napi rutinba, akkor semmivel sem lesz bonyolultabb, mint kipipálni a bevásárlólistát.

Kövess minket Facebookon is!

https://www.facebook.com/muscleandfitnesshungary