"Pihenésre van szükségem" - Exkluzív interjúnk Berki Krisztiánnal

Tornászbüszkeségünk a glasgow-i olimpiai kvalifikációs világbajnokságon 11. lett, így nem sikerült kvótát szereznie a jövő évi riói játékokra, de Tokiót nem szeretné kihagyni! 

Hogyan értékeled a Glasgowban történteket? 

Természetesen csalódás az eredmény, hiszen szerettem volna a döntőbe jutni, s megküzdeni az olimpiai kvalifikációt jelentő első három helyezésért. Nagyon nehéz évem volt, sohasem kellett még ennyi problémával megküzdenem, emiatt kevesebb gyakorlat volt „bennem”, nem volt ideális az erőnlétem, így ötven-ötven százalék volt, hogy sikerül-e megcsinálnom a gyakorlatot. Sajnos nem tudtam a legjobbat nyújtani a vállam miatt, és noha csak 2 tizeddel, de lemaradtam a döntőről.

Mi lehetett a gond?

A márciusi vállműtétem jól sikerült, és utána a rehabilitáció is a tervezett ütem szerint haladt. Nyár végén már nagyon jó formában voltam, de aztán előjött egy más típusú vállfájdalom, amellyel sokat küzdöttünk és a vb-ig nem tudtuk megfelelően kezelni. A sérülés miatt kevesebb tudtam edzeni, hiányzott a megfelelő gyakorlatszám, de nem volt több időnk, eljött a verseny ideje, a világbajnokságon pedig meg kellett adnom az esélyt magamnak. A selejtezős gyakorlatomban túl sokat kellett korrigálnom, emiatt elfogyott az erő a végére, az elrontott leugrás miatt elvesztett négy tized pedig a döntőmbe került.

Berki3.jpg

Magyar Zoltán, aki a világ egyik legjobb tornászának tart, azt nyilatkozta, hogy rossz a kvalifikációs rendszer. Te mit gondolsz?

Volt már rosszabb is. A 2007-es világbajnokságon csak aranyéremmel szerezhettem olimpiai kvótát, nekem „csak” ezüst jött össze, s aktuális Európa-bajnokként, vb-másodikként nem indulhattam Pekingben. A 2011-es kvalifikációs vb-n a lólengésben elért dobogós helyek mellett másik két szeren is indulnom kellett, s az elért összpontszámom nem lehetett rosszabb, mint az indulók pontszámának nyolcvan százaléka. Ez a rendszer egy szerspecialistának rémálom, de világbajnok lettem, nyújtón és gyűrűn pedig tisztességesen teljesítettem, így mehettem Londonba, ahol olimpiai bajnok lettem. A mostani kiírás megint más volt, most elég lett volna önmagában a dobogó, ami reálisan meg is lett volna, ha nincs a sérülés. Persze, nehéz elfogadnom, hogy tavaly még világbajnok voltam, én vagyok az olimpiai címvédő, mégsem indulhatok Rióban, de a múlttal már nem tudok és nem is akarok foglalkozni, csakis előre szabad tekintenem. A tokiói játékokra más kvalifikációs rendszert terveznek, amely a szerspecialisták számára is több esélyt teremt a kvótára, s ez mindenképpen igazságosabb lesz az eddigieknél.

Hogyan tovább? Mik a terveid?

Ebben az évben már nem versenyzek, és edzések sem várhatóak, de nézőként ott leszek Győrben, az Audi Arénában november 21-22-én sorra kerülő Mesterfokú Bajnokságon. Pihenésre van szükségem, fel kell töltődnöm mentálisan és fizikálisan is, és a vállamat is rendbe kell tenni, ez most a legfontosabb. Az edzőmmel, Kovács Istvánnal már beszéltünk a folytatásról, mindkettőnkben lobog még a harci tűz, úgy érezzük, hogy van még keresnivalónk a tornában, képesek lehetünk együtt még szép sikerekre. A befejezés szóba sem került, sőt, szeretnénk megcélozni a 2020-as tokiói olimpiát is. Tokióban nyertem már világbajnokságot, az egyik kedvenc városom, nagyon szeretnék ismét eljutni oda és megismételni a korábbi sikereimet!

Berki2.jpg

FOTÓK: STRONGAA

Kövess minket Facebookon is!

https://www.facebook.com/muscleandfitnesshungary