Arnold, az alakváltó

Hogyan lett a testépítőbajnokból filmsztár, majd újra testépítő?

Legalább annyira nehéz volna megmondani, mikor volt Arnold Schwarzenegger a legjobb formában, mint kiválasztani a legjobb filmes mondatát. Az évek során rengeteg alakját mutatta, és mindegyik egytől egyig zseniális, ami a rajongókat a mai napig komoly táborokra osztja. A testépítő szakértők azonban általában egyetértenek azzal, hogy  – a színpadon legalábbis – legbrilliánsabb formáját az 1974-es Mr. Olympián hozta, amely egy évvel megelőzte a rajongók által nagyra tartott Acélizom c. dokumentumfilm forgatásán felvett versenyt. A verseny 40. jubileumának alkalmából most áttekintjük, hogyan követte Arnold fizikuma elképesztő karrierjét, a versenyek és a filmek, majd a világhír szolgálatában.

AZ A BIZONYOS '74-ES ÉV, ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT

1974. október 12-én Arnold felsétált a New York-i Felt Forum színpadára, hogy megmérkőzzön Lou Ferrignóval. Bár az olasz származású kolosszus akkor 4 évvel fiatalabb, és 9 kilóval nehezebb volt, Arnold pózai jobban lenyűgözték a zsűrit. Mintegy 108 kilós testsúllyal, mégis mindössze 86 centis csípővel Arnold addig sohasem látott testet mutatott az Olympián, és, a jól ismert mosolyból ítélve ezt ő is jól tudta. Már hónapokkal előtte eldöntötte, hogy a verseny éjszakáján visszavonul a testépítésből, és előtte mindent elkövetett, hogy úgy emlékezzenek rá, mint a világ legjobbjára.

Tökéletes összhangba hozta az izomtömeget, a szimmetriát, és a definíciót. Vastag karjait és akkor csúcsformában lévő legendás bicepszeit a majdnem kétméteres óriás Ferrigno sem tudta túlszárnyalni.

Arnold egyik titka, hogy a hatalmas izomtömeg ellenére mindig ügyelt a szép tagoltságra: aki akár csak képen vagy felvételen látta a mellpózait, annak nem kell ezt magyarázni. Bár a has és a combok sosem voltak a legerősebb pontjai, mégis erős és kifogástalanul részletgazdag izmokat mutattak.

Egyszerűen nem volt gyenge pontja. Tényleg ő volt a világ legjobb testépítője.

ERŐS KEZDÉS

Arnold 15 évesen kezdett edzeni. Bár alapvetően mindig a testépítésre koncentrált, nem csak esztétikus, de gigászi erejű izmokat akart, ezért a kemény erőemelés és az olimpiai emelés a kezdetektől fogva edzései részét képezte. Tudván, hogy a vállak és a gerincközeli izmok fejlesztésére a nehéz felvétel és felhúzás a legalkalmasabb, Arnold módszere abban állt, hogy inkább kevés (5, 3, majd végül 1) ismétlést végzett, de a lehető legnagyobb súlyokkal. 1985-ben megjelent könyvében, A testépítés nagy enciklopédiájában (amelyet egyébként a brit könyvesboltok sokáig az egyik leggyakrabban ellopott könyvként tartottak számon), ezt írta: „Azzal, hogy mindig elmentem a határaimig, ellensúlyoztam a könnyebb súlyokkal végzett végeláthatatlan ismétléseket, amelyek egyébként is részei voltak az edzéseimnek.”

Kevesebb mint egy év edzés után Arnold benevezett első súlyemelő versenyére a szülővárosában: amelyet egy sörházban (hol máshol?) tartottak a grazi Athletic Union rendezésében. Itt 68 kilót sikerült felvétel után kinyomnia. 2012-es önéletrajzi könyvében, az Emlékmásban így idézi fel az eseményt: „A közönség ujjongott, és a taps olyan hatással volt rám, amit azelőtt el sem tudtam képzelni.” Nem tapsoltak hiába: Arnold következő próbálkozásánál 84 kilót nyomott ki: “16 kilóval többet, mint előtte bármikor. Azt vettem észre, hogy közönség előtt sokkal jobban teljesítek.”

Később Arnold sorra söpörte be a győzelmeket a rangosabbnál rangosabb nemzetközi erőemelő versenyeken, és az 1967-es müncheni kőemelő versenyt egy 254 kilós kővel, mindenféle bemelegítés nélkül nyerte meg. Az 1960-as évek végére Arnold 113 kilósra fejlődött. Ekkorra 236 kilós fekvenyomással és olyan herkulesi fizikummal büszkélkedhetett, amely azonban még nem volt jól definiált.

Arnold az erőemelés iránti érdeklődésének köszönheti a majdani Mr. Olympiához, Franco Columbuhoz fűződő barátságát, akit viszont ő biztatott a testépítésre. Arnold az Enciklopédiában azt írja: „Mindeketten súlyemelőként kezdtük, ami olyan izomsűrűséget adott, amely elérhetetlen az olyan testépítők számára, akik sosem gyakorolták az erőemelést.”

TEST ÉS FILM

Arnold filmes karrierje az 1970-es évek végén kezdődött, és innentől az egyes szerepek kívánta testalkat elérése határozta meg az edzéseit. 2012-ben a Men’s Fitnessnek így nyilatkozott: „Az 1976-os Maradj éhen! film címe szó szerint értendő, mert a forgatás alatt a rendező, Bob Rafelson utasítására le kellett adnom 14 kilót. Az edzéseim 2/3 rész kardióból és 1/3 rész súlyzózásból álltak.” Ezzel ellentétben az 1982-es Conan, a barbár  forgatásakor „azt akarták, hogy igazán kemény és edzett harcosnak nézzek ki, úgyhogy nagynak és erősnek kellett lennem, de mivel az izomdefiníció nem volt annyira fontos, nagyobb súlyokkal edzettem.”

Általában véve Arnold a legnagyobb kasszasikerek idején kisebb súlyokat használt, és inkább a köredzést preferálta, és volt, hogy akár 6 gyakorlat sorozatán ment végig megállás nélkül. A feszített tempó magasan tartotta a pulzusát, így sok kalóriát tudott elégetni, és meg tudta tartani a szálkás, mégis bedurrant izmokat, ráadásul az edzések így bőven belefértek egy-egy órába, így jobban tudta ütemezni az utazások és forgatások mellett amúgy is szűk időbeosztását.

Arnold rendszerint egy kamionnyi felszereléssel érkezett a forgatásokra, hogy az egyes jelenetek között is tudjon edzeni. Volt, hogy a lehetőséget kollégái is kihasználták, hiszen hol máshol gyúrhatott volna az ex-pankrátor Jesse Ventura (akiből később szintén kormányzó lett) a mexikói dzsungelben a Predator forgatása közben?

Amikor 1997-ben Arnold nyílt szívműtéten (és szívbillentyű-cserén) esett át, az orvosok figyelmeztették, hogy vegyen vissza a tempóból. 2003-ban a Terminátor 3 forgatásán megsérült, és meg kellett operálni a vállát, majd a műtétet 2012-ben megismételték.

Kaliforniai kormányzósága idején, 2003 és 2011 között Arnold a szíve és a zsírégetés miatt a kardiót részesítette előnyben. Bár a kor és a sérülések rányomták bélyegüket súlyemelő karrierjére, legutóbbi filmjein és a számolatlan paparazzi-fotón az látszik, hogy 68 éves kora ellenére továbbra is kifogástalan formában van, és példátlanul izmos. Még mindig végzi a nevével fémjelzett gyakorlatokat, és napi szinten edz.

A Muscle&Fitnessnek régi humorát megőrizve így nyilatkozott: „Most az a tervem, hogy örökké éljek. De kétlem, hogy sikerülni fog.”