Stilus

Épülnek-e még legendák az edzőtermekben? Vagy valami korcsosul?

Hány éve is vagy a testépítő sportban?

Én még az ókorban kezdtem, és talán a középkorban folytattam. Nagyon régóta vagyok a testépítésben. Lehet vagy 30-32 éve.

Rengeteg bajnoki trófea, versenyzői és edzői siker szegélyezi eddigi pályádat. Edzőterem tulajdonos vagy. NUTREND TV műsorvezető. Szenvedélyesen szereted a munkádat. Mondhatjuk, hogy neked bejött az élet?

 Igen, elégedett vagyok az életemmel. Tudod én elég mélyről indultam. Záhonyban fogtam súlyzókat először a kezembe egy birkózó szakosztály erősítő termében. Mindenért keményen meg kellett küzdenem, de én egyáltalán nem bánom. Az élet is olyan, mint a testépítés. Fokozatosan kell mindennek megtörténnie. Ahhoz, hogy a célokat elérhessük meg kell találnunk a helyes utat. Eddigi pályafutásom során megfigyelhettem, hogy az emberek milyen tévutakon járnak, mit rontanak el az életben éppen úgy, mint az edzőtermekben. Igyekeztem ezekből tanulni, és talán ennek köszönhetem, hogy elégedett, boldog életem van.

Ennyi év tapasztalatával biztos átlátod, hogy jelenkorunk edzőtermi életében mit csinálnak rosszul az emberek?

Sokat változott az edzőtermek világa az elmúlt években. Régebben az edzőterem kizárólag a kőkemény sportról szólt. Talán hihetetlennek tűnik, de a testépítés hazai őskorában nem lehetett csak úgy belépni egy edzőterembe. Engem például nem engedtek be a debreceni Dávid Klubba. Nem tartottak elég komolynak… Volt egy nívó, egy színvonal, amit meg kellett ütni a tagsághoz. Igaz, hogy később ez nekem sikerült, és egy év múlva hivatalos versenyzője lettem a Dávid-nak, amiért mai napig hálás vagyok Rácz Zoltán tulajdonosnak. Ma már inkább státusszimbólumnak számít az edzőterembe járás. Örömteli, hogy egyre többen látogatják a modern, jól felszerelt edzőtermeket. De, hogy milyen célokkal és eredménnyel, az a hely szakmai irányításán is múlik.

A versenyzésben is hasonlóan látod a helyzetet?

Igen. A testépítő és fitness versenyek is kissé felhígultak. Több szövetségnél, rengeteg kategóriában lehet már versenyezni. Ennek megfelelően sok versenyző indulhat, és sokféle bajnok létezik. Nincs ezzel semmi baj, de néha úgy érzem, hogy kevesebb a sportértéke az aranyérmeknek. Az igazi sport mindig a küzdelemről, az akaraterőről, a kitartásról, áldozatvállalásról szól. Manapság mindenki választhat magának egy genetikai potenciáljainak megfelelő kategóriát, amit éppen rászabtak. Nem mondom, hogy könnyű nyerni, de kicsit kényelmesebb a világ.

Ezt most szakemberként fogalmazod meg, de nyilvánvaló, hogy neked is be kell csalogatni valamivel az embereket a Lantos Johnny Fitness-be…

Bizony, ebben igazad van. Ha csak és kizárólag versenyzői szemléletet honosítanék meg nálunk, valóban sokan megijednének. Pedig valamikor az ilyen terem volt a magyar testépítő versenyzés egyik bástyája. Akkor még, mint a Koko Gym takarítója figyelhettem azt a szakmai munkát és pezsgő életet, ami ott folyt. A testépítők mellett, más sportágak kiválóságai, művészek, hírességek tréningeztek. Csodálatos évek voltak. Nekem most nem elég versenyzői hitelességet teremteni, hanem egyéb alternatívát is kell nyújtanom a vendégeimnek. Az egészség megőrzés, az alakformálás hatékony módszereit tudom nekik kínálni, amit egy kellemes környezetben, barátságos közösségben élhetnek át.

Ejtsünk néhány szót a nemzetközi testépítésről is. Te azok közé a ritka testépítők közé tartozol, aki egyszerre tömeges és látványosan esztétikus. Mi a véleményed napjainkban fel-fel lángoló vitákról, hogy a szörnyszülött testépítő vagy az esztétikai csoda legyen értékelendő a body buildingben?

Shawn Roden megkoronázása a 2018-as Mr. Olympián fordulópontot jelenthet az eddig uralkodó szemléletben. A kilencvenes években Dorian Yates iszonyatos tömeget mutatott be a színpadon. Azóta ez még fokozódott és sajnos a széles derék és kilógó bél vált a testépítés szimbólumává. Inkább képregényhős szerű figurák uralták eddig a terepet az Olympiákon. Szerintem a testépítés nem csak és kizárólag a hihetetlen súlyokról és méretekről szó. Hanem a tökéletes arányok létrehozásáról. Következésképpen nem csak egy sport teljesítmény eredménye, hanem egy művészi munka is.

Valóban. Hiszen gondoljunk csak a szabadpózok művészi kivitelezésére…

Sajnos ez is kicsit háttérbe szorult. Mert a sok kategória miatt, már nincs mód rá. Pedig ez volt a testépítés sava-borsa. Az egyik legfontosabb rész a versenyen, amikor egyedül a tiéd a színpad. És bemutathatod a küzdelmes felkészülés végeredményét. Ami csak a tiéd, csak rajtad múlt. És megkapod a nézők figyelmét. Emlékszem egy junior versenyemre, amikor olyan tombolásba kezdett a közönség a szabad pózomnál, hogy hátra néztem, mert nem hittem el, hogy nekem szól, és nem valaki bejött esetleg mögém a színpadra… Sajnos a szabad pózok varázsa nincs most már meg. Futószalagon mennek a kategóriák reggeltől késő estig. Még a profi versenyzők kűrjeiben is tetten érhető néhány gépies mozdulat, ami kissé kiábrándító. A testépítésnek művészi erőről kell tanúskodnia színpadon, edzőteremben egyaránt!

Köszönjük a beszélgetést!

ÍRTA: FARKAS TAMÁS